Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

a templomban kinyiinak az arany ajtók, amikor az Ur hangja megszólal.

És amikor aztán a cselekmény későbbi folyamán a dinamikus eró ismét kirobban Salome váratlan felkiáltásában: Táncolok érted, Tetrarcha" - a Herodes kebléből előtörő sóvár őrömkiáltás szétszakítja a színpad hátsó függönyét, remegő éter-hullámokba oszlatja azt el és felfedi a tánc és a halál ittas holdsugarak vérétől szennyezett vörös függönyét.

De a hold és a halál fekete vására befejeződött ; a reszkető Herodes nézi, hogy a szerelem halálos csókjától önkívületbe merevedett Salomét katonái könyörtelen pajzsai összezúzzák és ekkor - a levegőben - az összezúzott hercegnő hattyúdalába beleolvadva, lehanyatló zászlókendők fekete szárnyai kezdenek lobogni, mint a holdról lebocsátott gyáezbaldachin Salome pajzsokból emelt szarkofágja fölött.

Sajnos, technikai okokból nem sikerült ezt a makettben jól megoldott tervet teljes egészében a színpadra átvinnünk.

Pedig a maga primitiv megvalósulásában is már sejteni lehetett azokat a ritka örömöket, amelyek majd megnyílnak számunkra,ha a dinamikus fordulatok problémája igazi színházi valóságában megoldódik.

Hangsúlyozni kívánom, hogy az említett dinamikus fordulatoknak semmi közük az úgynevezett mozgó díszletekhez, amelyekhez a mai színház olykor folyamodik.

Azért mutatok erre rá, mert azokat a mozgó díszleteket, amelyeket Kommisszarzsevezkij a Hoffman meséi előadásában alkalmazott, a sajtó egy része úgy értelmezte, mintha az általam felvetett probléma uj megoldási kísérleteiről lenne szó.

Nem ez az igazság.

A Hoffmann mesél mozgó díszletei ugyanazt a célt szolgálják, mint például a Szép Juhásznéban a gondola mö- 83