Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A zene a színházban
rendelkezésére egy olyan zeneszerző, aki a szinház lelkét alkotó módon megértette. Az ilyen zeneszerző sem a szinészt nem fogja "erőszakkal elnyomni", sem pedig a zenéjét "lealacsonyitani" azzal, hogy alárendeli a szinháznak. Hiszen a zseniális Gluck sem alacsonyitotta le zenéjét Orfeuezának szinpadszerü megformálásával. A Thamyrasz Kitharedészben a baccháns-jeleneteket zeneileg hamarabb dolgoztuk ki, mint szinpadilag,a Brambilla hercegnőben viszont a második felvonás pantomimjét előbb színpadon dolgoztuk ki, mielőtt még a zenében elnyerte volna harmonikus és ritmiku. kifejléaét. A ritmussal való munka« illetően a szinház még csak az első lépéseket teszi. De már muri sejthető, milyen csodálatos az az uj erő, i elyet a színész birtokába vesz. A jövő számára ez i munka a legizgalmasabb távlatokat nyitja. Arról az időről beszélek, amikor a szinház és a színész olyannyira birtokában lesz a ritmusnak, hogy képes lesz nemcsak a zenével azonos ritmusban végbemenő, hanem egy éppen olyan törvényszerű és zenei, de a zenétől eltérő ritmusban mozgó cselekményt is ábrázolni. Ez az uj vizuális-aicusztikus összecsengés bizonyára eddig még meg nem Ízlelt alkotói örömöket szerez majd nekünk. És aztán egyszer . n.ajd eljön az idő és megadódik egy valódi színpadi mi,_térium megvalósításának a lehetősége, amelyben ujjongát, kétségbeesés, boldogság, harag és fájdalom egyetlen cselskraényforgataggá összeszőve, a különféle ritmusokat uj, megrázó harmóniává egyesíti.- 63 -
