Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Véleményem szerint a tragikus feszültség pillanatában a színházban valóban mosolynak kell lebegnie, de nem a szinés2 ajkán, hanem a néző arcán és lelkében.

Ezzel azt akarom mondani, hogy mindennek ellenére, a legtragikusabb szinpadi kataklizma pillanatában is, ott kell remegnie a megrendített és legbelsőkig megragadott néző lelkében a mosolynak, a szeme előtt lejátszódó, mindig gyönyörködtető műalkotás előidézte öröm mosolyának.Ezt 82 örömet mindig, még a legtragikusabb megrendülés pillanatában is érzi.

Napjainkig ezt az örömet főképp a balett-előadásoknál éreztük.

Gondoljunk például a Gisële-re.

Aki látta Pavlovát1/, sose felejti el halálának szép, valódi tragikummal télitett, megrázó pillanatát. És mégis, a megrendüléssel egyidőben mosoly is fakadt a lélekben, a Pavlova hasonlíthataian művészete keltette gyönyör mosolya, mosoly, hiszen nem ő maga halt meg, hanem egy általa teremtett szinpadi alak hunyt ki reszketve.

A múlt évadban a Kamara Színház bemutatta az Adrienne

2 / ---------Lecouvreurt. ' Talán emlékeznek a raü befejezésére. Adrienne-t abban a pillanatban öli meg a mérgezett virág, amikor szerelmes Maurice-a visszatér hozzá, hogy részegitően boldog életet kináljon neki. Gyászinduló súlyos hangjai közben lobban el egy szép élet - és a nézőt a veszteség keserű fájdalma ragadja el.

Türelmetlen izgalommal vártam a főpróba végét; meg akartam győződni róla,hogy a nézőtéren a halál érzete mellett kivirul-e a művészet keltette öröm mosolya is.

Pavlova, Anna /1882-1931/ világhírű orosz ballerina, 1911-től Londonban élt. Legismertebb szerepe: A hattyú halála.

2,/ Scribe, Eugène /1791-1861/ francia iró drámája a hires francia szinésznőről /1692-1730/.

37 -