Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

ébresszen nem fiziológiai, hanem egészen másfajta érzelme­ket a nézőben. Olyanokat, amelyek csak az igazi művészet és a valódi művészi fogékonyság légkörében teremnek meg. Ehhez azonban egyszer s mindenkorra le kell mondani a na­turalista szinház teljesen más légkörhöz tartozó fizioló­giai "átéléséről". A valódi szinészi emóció éppenséggel ne legyen élet­­hű és ne táplálkozzék se a színész személyes élményéből,se mások élményeiből. Másfelől ellentmond ennek a stilizálás is, minthogy az emóció sematikus ábrázolása épp oly művészetellenes, mint a fiziológiai átélés. "Minden művészetben - Írja Brjuszov1^ egyik, a szín­padi realizmusról és a stilizálásról szóló tanulmányában - megtalálható a realista és a stilizáló elem. A látvány azon részét,amelyre az adott művészet a fő figyelmet össz­pontosítja, a realizmus minden elérhető jegyének igénybe­vételével kell megtestesíteni. A szinész játéka is legyen realista, ez a realizmus azonban nem mehet át naturaliz­musba. " Kétségkívül, a szinész játéka legyen reális. Nem is lehet másként, minthogy művészetének egész anyaga, megtes­tesítésének formája, a művészi emóció maga is reális. A reális színpadi emóció azonban nem sziyhatja nedve­it a valódi életből /a szinész vagy valaki más életéből/, csak a szinpadi alak megalkotott életéből, ame­lyet a szinész képzelete varázsbirodalmából teremtő életre kelt. Wilde valahol egyszer azt mondta, hogy az olyan ember, akinek szobája falán nem függ ott álomország térképe, mél­tatlan az ember nevére. Brjuszov, Valerij /1873-1924/ kiváló orosz költő és iró, kezdeti időszakában az oroszországi szimbolis­ták vezéralakja, később mind közelebb került a rea­lizmushoz. Az Októberi Forradalom után kommunista lett. Jelentős elméleti és pedagógiai munkásságot is fejtett ki.- 34 -

Next

/
Thumbnails
Contents