Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 71-H; Annak ellenére, hogy Shakespeare-nél Agrippa korántsem nyilatkozik úgy Márciusnak» mintha beszéde a plebejusoknál sikert aratott volna; csak azt emliti, hogy noha "elméjükben nagy a hiány" /mármint ahhoz» hogy beszédét megértsék/» de gyávaságban nem szűkölködnek; amely utóbbi vád egyébként érthetetlen.

B: Ezt feljegyezzük.

R: Miért?

B: Mert ez is kielégületlanséget kelt.

R: Az a mód, ahogyan Shakespeare a plebejusokat és tribunjalkat ábrázolja, minden esetre némiképp eló'segiti színpadaink azon gyakorlatát, hogy az arisztokrata hó's panaszait a nép "ésszerűtlen" magatartásával a lehető' legjobban megindokolják és ezzel "büszkeségének" későbbi végletes elfajulását az elnézés szellemében készítsék eló'.

B: Mindazonáltal Shakespeare-nél szerepet játszik a patríciusok gahonauzsorája csakúgy , mint az a törekvésük, hogy a plebejusokat minden áron bevonják a katonai szolgálatba /Livius pl. azt mondatja a patríciusokkal: békében a köznép elzüllik/, és hasonlóképpen szerephez jut a plebejusoknak a nemességgel szembeni jogtalan eladósodása is. Ily módon a felkelés Shakespearenél nem mondható egyszerűen ésszerűtlennek.

W5 De Shakespeare lényegében kevéssel járul hozzá Plutarchos érdekes gondolatának kidom— borításához: "Mikor ily módon az egyetértés a városban ismét helyre állt, rögtön fegyverbe léptek az alsóbb osztályok is és a legnagyobb készséggel vállalták, hogy az uralkodó hatóságok felhasználják ó'ket a háború céljaira."