Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Egy régi kalap

- 112 - EGY RÉGI KALAP

Koldusopera cimü. müvem párizsi próbái során kezdettől feltűnt nékem egy fiatal színész, aki Fliehet alakította - ezt a lecsúszott fiatal fiút, aki hivatásos és szervezett koldus szeretne lenni» A szinész legtöbb társánál gyorsabba;.’ értette meg, mi a helyes próbamódszer; tudniillik hogy próbálni óvatosan, gondosan kell, figyelve saját beszédünket és a néző számára olyan vonásokat kell kiválogatni, amelyeket magunk is megfigyelhettünk más embereken»Nem is csodálkoztam, mikor egy délelőtt —-hivatlanul - néhány szerepló'vel együtt ó' is megjelent az egyik nagy jelmezáruházbar.,Udvariasan ,közölte, hpgy,kalapot szeretne választani szerepéhez» Miközben a fő - szerepet játszó színésznőnek segítettem összeállítani jelmezeit - ami néhány órát vett igénybe -, szemem sarkából figyjeltem.. ó't, kalapváloga— tása során» Mozgósított néhány, kiszolgálót és nemsokára ott állt egyqgész halom fejfedő előtt. Körülbelül egy órával később két kalapot választott külön a.halomból és most .aztán hozzálátott a végsó' döntéshez. Ez további órába került». Soha nem fogom elfelejteni kiéhezett és mozgékony arcának elkinzott kifejezését. Egyszerűen nem tudott dönteni. Habozva emelte fel az egyik kalapot és hosszasan szemlélte; arca olyan emberre emlékeztetett, aki utolsó, hosszú ideig őrzött pénzét valami kétségbeesett spekulációba öli, amelyből nincs többé .visszaút. Aztán habozva visszatette, de korántsem úgy, faintha soha többé nem emelné fel újra.* A kalap persze nem volt tökéletes, de talán a rendelkezésre állók közül a legjobb, MásfeloH, ha a legjobb, akkor még semmiképpen sem tökéletes. És lassan nyúlt a másik után, szeme még mindig azon, amelyet visszatett.