Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Részlet egy színészhez írt levélből

sorban azon. Ha nem tanulja meg /egyidejüleg/azt is, hogy replikáinak értelmét kiemelje, akkor csak mechanikusan fog tagolni és "szép beszédével" szétrombolja az értelmet. Meg aztán az érthetőségen belül nagyon sokfajta különbség és fokozat létezik. A különféle társadalmi osztályok viszonylatában változik az érthetőség jellege is; egy paraszt egy másik paraszthoz képest beszélhet érthetően, de az* az érthetőség más lesz,mint egy mérnök esetében. így hát a színésznek, beszédtanulás közben, mindig ügyelnie kell arra is, hogy nyelve hajlékony és rugalmas maradjon; egy percre sem szabad megfeledkeznie a valóságos emberi nyelvrőlo '

Itt van továbbá a dialektus kérdése * Itt is össze kell kötni a szakmait az általánossal. Színpadi nyelvünk a"hochdeutsch"-ot követi, de az idők során igen modorossá és merevvé vált, a hochdeutsch egy egészen különleges fajtájává, amely már korántsem olyan hajlékony,mint a hochdeutsch mindennapi nyelva Semmi sem szól az ellen, hogy a színpadon "emelkedetten" beszéljünk, azaz hogy a szinpad kifejlessze a- maga saját nyelvét, a tulajdonképpeni szinpadi nyelvet. Az egyetlen feltétel az, hogy ez a nyelv fejlődőképes, sokrétű, eleven maradjon. A nép dialektusban ^beszélő Diábktudában legbenső önkifejezése ölt formát. Hogyan ábrázolják színészeink a népet, hogyan szóljanak a néphez, ha nem nyúlnak vissza saját dialektusukhoz és nem olvasztják bele annak bizonyos hanglejtéseit a szinpadi hoch - deutschba?

Még egy példát. A, színésznek meg kell tanulnia, hogy gazdálkodjék hangjával; nem szabad berekednie. De természetesen tudnia kell ábrázolni olyan embert is, aki a szenvedélytől elsodorva rekedten, bes'zél, vagy kiabál; Ez azt jelenti, hogy gyakorlataiban szerephez kell jutnia a játéknak is.- 104 -