Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A dialektika a színházban
- 99 sét a japán megszállók és a velük szövetkezett csangkaisekista bandák elöl, hogy azt csellel a forradalmi Nyolcadik Hadseregnek juttassa. A rendező' a falu polgármesterének szerepére olyan színészt keresett, aki el tud játszani egy ravasz embert® B» megbírálta ezt a törekvést. Miért Jtp lenne a polgármester - mondotta - egyszerű, bölcs ember? Ellenségei kényszerítik rá* hogy kerülő utakra lépjen és cselhez folyamodjék. A terv talán a bolondos ötletekben bővelkedő ifjú partizántól ered; de a tervet a polgár - mester hajtja végre, akkor is, amikor a partizán,, a tornyosuló nehézségek láttán, már rég keresztül vihetetlennek tartja és rögtönzésszerüen valami mást akar kieszelni. Itt egy kina i faluról van szó, nem pedig egy olyan faluról, ahol egy különösen ravasz ember él. Az embert a szükség teszi ravasszá. /1953/ Beszélgetés a beleérzés kényszeréről B: Itt fekszik előttem Horatius Ars poeticája, Gottsched itolmácsolásában. Gottsched itt szépen fogalmaz meg egy elméletet, amelyet Arisztotelész állitott fel a színház számára és amely bennünket gyakorta foglalkoztat. "Az olvasó lelkét el kell bűvölnöd, s meg kell nyerned, A nevetőkkel nevet csak az ember és könnye is akkor ered el, Ha mások szomorúak. Ezért, ha azt akarod, hogy sírjak, Mutast meg először te, könnyes-e a szemed?" /x/ /x/ Az Ars poetica e hires részletét szándékcmn idézzük Gottsched verses szövegének szószerinti
