Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

visszük a magunk színházi kultúráját és a magunk korszerű ideológiáját. Ez azonban nem azt jelenti, hogy anarchikusán viszonyulunk a szöveghez. Nem, a mi viszonyunkat iránta a szerző arculatának tanulmányozása diktálta.

Most uj munkával állunk szemben: Csehovval.1^ Én a próbákat minden előre átgondolt és megalkotott munkaterv nélkül kezdtem el. Nem tudom még, mi lesz belőle. Teljesen szabadon lépek be ebbe a számomra uj próbaterembe, ennek a színháznak az uj folyosóira, és azt mondom: no, kezdjünk hozzá Csehov próbáihoz. Ez mér annál is nehezebb, mert nálunk már van egy kialakult Csehov-stilus. És ez nyilván úgynevezett hagyományhoz vezet, amely lényegében ma hagyomány, de holnapra már sablon. Feltétlenül szét kell vernünk ezt az egész márványbavésettséget és el kell jutnunk a friss Csehovhoz. Lehetséges, hogy ugyanolyan előadást produkálunk, mint amilyen előzőleg volt? Ez azt jelentheti, hogy a stilust már akkor helyesen fogták meg és az mindmá'<g élő maradt. Lehetséges, De nekünk kötetlenül kell felfognunk a szöveget. Ez nagyon nehéz. Különösen nehéz a színházban. És szörnyen nehéz a nézőnek! Nincs elviselhetetlenebb az öreg, konzervatív nézőnél, különösen a maguk számára, fiatalok számára, akik teljesen frissen kerülnek a színpadra. A lényeg nem a korban van, hanem a konzervatív előítéletekben. Nem is olyan régen, csak tegnap akadtam össze ilyen nézővel. Nem több negyven évesnél, de Az ész ba.i.ial .1&rt az előző betanulásban látta és nem tud tőle szabadulni. Egyébként az ilyen emberek rendszerint ilyesféle hangulatban jönnek a színházba: "Nem, Famuszovban a legragyogóbb Sztanyiszlavszkij volt! Csackijnak meg Roscsin-Inszarov2/ volt a legkülönb! A legjobb Szofját meg

■^A MűvészSzínház ebben az időben kezdett hozzá a Három

nővér uj betanulásának próbáihoz.

^fioscsin-Inszarov, Nyikolaj /1861-1899/ orosz színész,

főként vidéken játszott.- 86 -