Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

zó kérdésre/ a darab felfogása. Van többé-kevésbé hagyományos felfogás és van egészen kötetlen felfogás. Mi itt a kötetlen felfogáshoz tartjuk magunkat. Miben éli a különbség?

Amikor azt mondják nekünk Az ész ba.i.ial .jár egyes alakjairól vagy Jeleneteiről: "Sz nem Gribojedov, ez sem Gribojedov, ez sem Gribojedov" - mit Jelent ez? Nem a szerző stilusa? Vagy nem az illető szerzőről alkotott képzetünkkel összefüggő teátrálitás? Itt következik be a fogalmak összekavarodása. Az ész ba.iJal Jár iránti hagyományos viszony Gribojedov színházi Ízlésén és szokásain, pontosabban Gribojedov teátrálitásán alapszik. Miben áll Gribojedov teátrálitása? Nyilván az előadásmód általános hangvételén: a temperamentum hol- a darab hőse tüzes monológjának csillogására, hol a komikus hangvételre, hol a romantikus női bájra, hol Famuszov nevetségességére, hol CsackiJ drámaiságára, hol Molcsalin lakáj voltára irányul. Es mindez a gribo.iedovi szlhházérzéb szineiben, színpadi fogásaiban történik. Gribojedov szinházérzékére pedig nemcsak saját színházi őstehetsége hatott, amely arra törekedett, hogy visszaadja az előtte ismert életet és életmódot, hanem Gribojedovnak az a törekvése is, hogy Famuszov korszakának alakjait mint anyagot Sándor cár korszakának egyáltalán nem realista színházi formájába öntse. És lám, a hagyomány sok éven át megőrzi ezt a színházi formát; a lángoló monológot, a komikus hangvételt, amelyek meghatározott helyeken nevetést, könnyeket, emelkedett pátoszt váltanak ki a közönségből stb. A nézők szeme és füle egy idő óta pontosan ezekhez a hagyományos helyekhez, az ilyen hangvételhez szokott. Már előre tudni, hogy itt nevetés lesz, amott patetikus rész, amott meg a női alakok Így szólalnak meg stb. Ez Gribojedov teátrálitása, Gribojedov teátrálitásának megőrzése. Ez a szerző stilusa vagy sem? Ez igen fontos kérdés, és nem tévedek, ha azt mondom, hogy én vetem fel elsőnek.- 80 -