Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

készteti arra a közönséget, hogy megbocsássa ezt a hibán­kat, hogy egész valószinütlenül szereti színházunkat, szí­nészeink valóban elragadók, élményeik szépek. Egyik leg­közelebbi megbeszélésünk során majd egy másik nagy bűnünk­ről, a tempóról is beszélünk. Nyemirovics-Dancsenko:- Nagyon örülök, hogy találkozhatom magukkal, hogy beszélgethetek magukkal. Ha időm volna, sokkal gyakrabban megtenném ezt; lényegében talán leginkább maguknak van rám szükségük, minthogy maguk a Művész Színház jövője. És ta­lán szükségesebb, hogy átadjam maguknak tapasztalataimat, mint hogy rendezzek. Ezért számomra mindig nagyon jelentő­sek ezek a mi beszélgetéseink. Remélem, nem kívánnak tőlem szónoki tehetséget és csillogást, hanem őszinte mélyről jövő beszélgetést. Esetleg kérdéseket tennének fel? Ezt válaszolják neki:- Érdekelne minket az előadás szerzői stílusa. Né­hányszor futólag említette ezt próbákon.- Még egy kérdés: a "második síkról". Ez az alak megteremtésének egyik eleme vagy pedig ugyanaz, amit a színpadra viszünk és a darab feltételezett körülményeinek nevezünk? Az előadás szerzői stílusa is a második síkkal kapcsolatban érdekel minket.- Egy kérdés az alak megalkotásáról. Ilyen sorrend­re van-e szükség: először az elemi részeket, feladatokat elemezni, aztán áttérni a következő szakaszra, megkeresni az alakot, a jellegzetességet stb.? Mi, fiatal színészek legutóbbi munkánk során az alak megalkotásának pontosan ezzel a sorrendjével találkoztunk. A munka legnehezebb ré­szét, az alak megteremtését csak azután végezzük el, ami­kor már túljutottunk mindezeken a munkákon. Ebben nagy ne­hézségekkel találkozunk és ezért ez a kérdés roppantul ér­dekel bennünket.- 76 -

Next

/
Thumbnails
Contents