Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

Ismertem én színészeket, akik a színpadon szokatlanul okosak voltak. Volt egy olyan színész, akit Gorjevnek^ hívtak, egész kivételesen jól játszott okos embereket. Az életben azonban nem volt éppen valami nagyon okos. Ismertem egy színészt, Plszarjevet^ aki az életben igen okos volt, a színpadon azonban nem látszott hü de okosnak. Rájöttek már, miről van szó? Piszarjev hidegen tudatos színész volt, Gorjev pedig ösztönös színész. Az életben nagyon rossz ember volt, de milyen nemes tudott lenni a színpadon! És egyáltalán nem illusztrált: nagyon is őszinte volt. Ezt nevezzük temperamentumnak.

Más színésznek csodálatosan zeng valamelyik idege vagy zengenek egyes idegei, amelyek végül csodálatos hangszint adnak. Ezek az idegei fertőznek, ez a színész feltétlenül a közönség kedvence lesz és mindig megragadja a közönséget, pedig "nem a mi táborunkhoz tartozik" sem Ízlését, sem játékstílusát illetően. Lám, mit jelent a temperamentum! Ez hassa át egész életüket. Következésképpen, amikor azt mondja, hogy Hamlet maga szerint ilyen meg ilyen, hogy maga igy képzeli el magában, akkor nyilván azonnal idegeihez irányítja gondolatát, azokhoz a salát idegeihez, amelyek rezgésbe jönnek. És megtanult taglejtései, mozdulatai, szavai által ezt a fertőzést átadja a közönségnek és ez lesz a maga temperamentuma. Csak az a kérdés, mire irányul a temperamentuma. Van egy megfogalmazásom, jó régi, még abból az időből, amikor a Filharmóniánál és a Művész Színház első iskolájában dolgoztam. Ezt a formulát akkori tanítványaim jól ismerik. így hangzik: Mire irányul a temperamentum, hova irányítja idegeit a gondolat? Maga például azt mondja, hogy Hamletet nem traglkus^Gorjev,Pjodor /I850-I9I0/ a Kis Színház színésze volt.

2/piszarjev, Mogyeszt /1844-19o5/ színész, színházi pedagógus, szinházi és irodalmi kritikus volt. Más helyütt Nyemirovics-Dancsenko sokkal kedvezőbben nyilatkozott P. színészi képességeiről.- 57 -