Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

«lőttük, eretnekség számba megy, aalt én a ahakespeare-i szentenciáról, a színházi rezonőrségről oondottam, pedig ez szétzilálja a színházi előadásnak azt az életteli pszichológiai szövedékét, amilyennek szerintünk na, a ni korszakunkban, a ni szánunkra kell lennie.

Ez vonatkozik a romantikának arra a részére, amelyet a drámaírók képviselnek. De még élesebben mutatkozik meg a ml színházi törekvéseink és eszményeink összeférhetetlensége azzal a színészi művészettel, amely a régi romantikus színházat jellemzi. Ebben a vonatkozásban kritikusaink és színháztudomány! kutatóink különösen sajnálatos hibákat, túlértékeléseket és értetlenséget tanúsítanak.

Időnként kedvem volna azt mondani mindazoknak, akik a romantikus színház után sóhajtoznak: gondolkodjanak el mélyebben és meglátják, hogy egyszerűen a régi hamis színészi művészetet akarják. Önöket még mindig félrevezetik a nagyszerű szlnészegyénlségek!

Összehasonlítás Jermolovával... Jeraolova első színpadi lépteitől kezdve éppen azzal ragadott meg, hogy teljesen elszakadt attól a mesterkélt deklamáló iskolától, amelyet előtte olyan nagyszerű színésznő gyakorolt, mint

Fedotova1/

vagy olyan ragyogó, elragadó színész, mint

Ssamarin. Jermolova zsenialitása már első lépteitől kezdve éppen abban mutatkozott meg, hogy erős, emelkedett pátosza, eszményi gondolkodásmódja olyan egyszerűségben nyilatkozott meg, amely minden eresztékében megrázta azt a hazug, mesterséges módszert, ahogyan a klasszikusokat a Kis Színházban játszották.

^Fedotova, Glikerija /1846-1925/ a moszkvai Kis Színház kiemelkedő traglkája.

“^Szamarin, Ivan /1817-1885/ a Kié Színház Bzinósze, Scaepkin partnere, Fedotova tanítómestere.- 46 -