Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

példáit, itt is a fogalmak teljes zavara uralkodik. Jermolova1^ művészetét összehasonlítják olyan színészekével, akik bár sokat szerepeltek romantikus darabokban,de egyébként semmiben sem hasonlítanak Jermolovához.

Leginkább valami deklamáló és a realisztikussal szembenálló dolgot szeretnek romantikus színháznak nevezni.

No, erről néhány rendszertelen gondolat.

Amikor azt mondják, hogy a Művész Színház nem képes Shakespeare-t játszani, azt válaszolom: miben marad el a Karamazov testvérek előadása a legmagasabb igényeket kielégítő Shakespeare-előadástól? No, jó, a Karamazov testvérek . amelyet talán a mai közönség nem is ismer - de mi van a F.iodor cárral? Ez miért nem Shakespeare! stilusu előadás? Már nem is akarok beszélni a Julius Caesar nagy sikeréről vagy a Szentlváné.11 álom meglehetős sikeréről színházunkban. Vagy Szatyin az Éjjeli menedékhelyben - ez nem romantika? Mennyiben kevésbé romantikus, mint teszem azt Hugo Ruy Blas-a? A közönség azonban a romantikát feltétlenül jelmezben, karddal, a kalap mellett tollal képze-2/

li el. Vagy talán Brand Kacsalov alakításában nem romantikus? Itt van a kutya elásva. Mert a Fjodor cárban vagy a Karamazov testvérekben a színpadon élő emberek járkálnak és élő nyelven beszélnek. Ettől már ez nem romantikus szinház? Egyébként azt már senki sem merné állítani, hogy ebben az előadásban a beszéd egyszerűsége a közönségességig süllyedne és hogy a színészeket magával ragadó, élő emberi igazságot nyomorúságos naturalista pszichologizálássá vulgarizáltuk volna.

17-------'Jermolova, Marija /1053-1928/ az orosz szinház történetének egyik legragyogóbb alakja.

^Kacsalov, Vaszilij /1875-1948/ a Művész Szinház egyik vezető színésze, az első nagy nemzedék tagja.- 4o