Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

tói, amelyben egy kunyhó díszletét reálisnak Is felfoghatjuk, meg fantasztikusnak is, annyira kevéssé hasonlít egy valóságos kunyhóra. A színészek is reálisak, hiszen közismert személyek, de ha akarjuk, fantasztikusak is, mert nem élő emberek, egész viselkedésük a színpadon természetelleneSe e ••

8. Nem a kiállítás a lényeg. Ugyanolyan sokféle lehet, mint bármelyik másik színházban, mint bármely más színházi látványosságnál.

A nevemet viselő színház valamennyi bemutatója közül kettőt tartok a legjellegzetesebbnek: Hrennyikov^/ Viharbanját és Verdi Traviatáiát. Teljesen különböző két opera ' színpadi értelmezésüket tekintve, de mindkettő világosan mutatja a színház arculatát. Hrennyikov operájának színpadképe, játékképei, szereplőinek jellemzései, a tömeg viselkedése ezt az előadást drámai mü előadásához közelítik. Olyan volt, mintha egy drámai színház előadását megtisztítják minden naturalisztikus apróságtól és felhasználják benne valamennyi pszichológiai, életbeli és cselekvő feladat megoldására a zenei ráhatás hatalmas, mindent legyőző erejét.

Merőben más volt a szinház felfogása Verdi operájával kapcsolatban: mindennapi környezet helyett esztrád; naturalisztikus tömeg helyett szinte teljesen mozdulatlan kórus; egészen a mozdulatlanságig leegyszerűsített játékképek; nyilt képzeletszerüség a fényeffektusokban, egyéb szinházi hatásokban.

Mindkét előadásban azonban, élő emberek élő drámája.

A nézőt a zenén keresztül emberi szenvedélyek szembetűnő összecsapása ragadja meg. Ez színház. 1

1^Hrennyikov, lyihon /sz. 1913/ kiváló szovjet zeneszerző,

a Szovjet Zeneművészek Szövetségének főtitkára.- 112 -