Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

A rendező művészetéről

A RENDEZŐ MŰVÉSZETÉRŐL Rendező-igazgató, a rendező kizárólagos akarata - ebben áll a legfontosabb különbség a régi szinház és kö­zöttünk. Sok éven át ez volt a leghevesebb támadások tár­gya a fiatal Művész Szinház ellen. Sztanyiszlavszkij is, jómagam is kihasználtuk a rendező hatalmának minden lehe­tőségét. A rendező háromarcu lény: 1. értelmező rendező; ő tárja fel, hogyan kell ját­szani; igy hát szinész-rendezőnek vagy pedagógus-rendező­nek nevezhetjük? 2. a rendező tükör, amely a színész egyéni tulajdon­ságait veri vissza, és 3. a rendező az egész előadás szervezője. A közönség csak a harmadikat ismeri, mert ezt látja. Látja mindenben: a játékképekben, a díszlettervező elgon­dolásában, a zörejekben, a világításban, a tömegjelenetek arányosságában. Az értelmező rendezőt vagy a tükör rende­zőt nem látni. Elveszett a színészben. Egyik kedvenc téte­lem, amelyet sokszor ismételgetek: a rendezőnek meg kell h«ini« a színész alkotásában. Bármilyen sokat és gazdagon tárt is fel a rendező a színésznek, igencsak gyakran elő­fordul, hogy a rendező az egész szerepet a legapróbb rész­letekig előjátssza s a színésznek csak le kell másolnia és át kell tennie önmagába - egyszóval bármilyen mély és tar­talmas volt is a rendező szerepe a színészi alkotás létre­­jötébben -, mind ennek nyomokban sem szabad látszania. Az ilyen rendező számára az a legnagyobb jutalom, amikor maga a szinész is elfelejti, hogy mit kapott a rendezőtől, any­­nyira beleéli magát mindenbe, amit a rendező feltárt szá­mára.- 99 -

Next

/
Thumbnails
Contents