Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

ben lép fel és az egész drámát öt-tiz percig tartó énekekkel magyarázza, amelyek időt adnak a színésznek ahhoz, hogy átöltözzék következő jelenetéhez és pihenjen.

A jatra nyomait visszafelé egészen a Rlgvéda-hlmnuszokig követhetnénk, amelyek a primitiv Jatra-karének féktelen vidámságával mutatnak hasonlóságot. De nem kívánunk túlságosan beleveszni az ősi korok homályába. A jatra az elmúlt hatszáz év folyamán élte virágkorát. Különböző vallási és társadalmi átalakulások alakították ki drámai formáját és tették hozzáférhetővé és élvezetessé a falusi népesség számára. A XIV. században Kálinak, a háború istennőjének kultusza befolyásolta a jatra-darabok témáit és harciassá formálta őket. A XV. században a vlsnuizmus1^ hulláma, amelynek során Krisnát kórus-körmenetekben imádták, olyan vallási reformációval árasztotta el Bengáliát, amely leegyszerűsítette a hinduizmust, világosabbá tette és megszabadította a bonyolult rítusoktól* Ettől kezdve a jatra-játékok Krisna életéből vett eseményekre épültek. Ismert színészek vallási buzgalomtól eltelve, meghatározott szerepekre specializálták magukat, mint amilyen például Badha, Krisna szerelmese, vagy Jasoda, Krisna nevelőanyja. A jatra színészek még ma is olyan önkívületbe ragadják nézőiket, hogy azok fejüket ingatva kapcsolódnak be a karénekbe. A Jelmezek csillogóak és szlnpompásak, az énekesek hangja éles és sivitó, a festett maszkok durvák és primitívek. A cselekmény stilizált, élénk és hangos, és mintegy az ősi egyszerűségű ékszerek varázsával rendelkezik.

A vallás mélyen behatolt a nép életébe. Nem kényszerzubbony, amelyet nagy nehézségek közepette húztak a hindu társadalmi struktúra testére, hanem lazán omló, kü-1/,A visnnizmus Visnu isten tiszteletén alapuló vallásos irányzat, amely azt hirdeti, hogy Rama és Krisna Visnu inkarnációi és hisz abban, hogy az ember az isten szeretető révén üdvösséget és megváltást nyer.- 71 -