Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
tisztelték és csodálták. A Kabuki-Za hires japán szinésze, Nakamura Kicsiemon, 1954—ben, mikor már elaggott és beteg volt, Kumagai hadvezér szerepét játszotta. Éppoly hires, Baigyoku, a 73 éves ráncos öregember, aki utolsó szerepében Tamate-Gozent, a tizenkilencéves'lányt alakította. Tavaly láttam Dr. Mei-Lan-Fangot, a kinai opera, legelső Tanszinészét, aki ma már elmúlt hatvanöt éves, amint A király búcsút vesz kedvesétől cimü darab elbűvölő asszonyát alakította. Játéka a hosszú élettapasztalat és a legvégsőkig kifinomult művészi tudás kvinteszenciája volt. Színpadi mozdulatait fiatal kinai nők tanulmányozzák, hogy nőies bájt tanuljanak tőle. A kathakali-szinész sokban megközelíti a japán festőket és Íjászokat, és velük együtt vallja azt a felfogást, hogy festőnek és képnek, Íjásznak és nyilának eggyé kell válniuk. Amikor Sivát játssza, nem azt kisérli meg, hogy alakítsa §lvát, hanem ő maga Siva. Felejthetetlen Kundzsu Kurup guru egyedülálló alakítása Az elefánt és a kígyóban. Az elefánt egy pocsolyához megy, hogy vizet igyák. Kundzsu Kurup gesztusokkal rajzolja ki az elefánt ormányát és agyarait, és ormányát lóbálva, a földet szimatolva megy át a színpadon. Este van. Lótusz borította tó. Egy lótuszvirág hajlik alá, bóditó illata egy zümmögő szúnyogot rabul ejtett. Az elefánt vizet iszik, paskol benne, fellendíti ormányát és ismét kifecskendezi a vizet. Leszakítja a lótuszbimbókat, szája hatalmas üregébe zárja és felfalja őket. Ittas boldogságában toporzékol és támolyog, és eközben belelép egy ott levő kigyófészekbe. A kigyó sziszeg, mind szorosabban fonódik az elefánt köré és egyre összébb húzódik. Az elefánt üvölt, trombitál és vadul erőlködik, hogy kiszabaduljon. Megkezdődik a vad csata az elefánt és a kigyó között. Végül az elefántnak sikerül letépnie magáról a kígyót, és lábai alatt szétmorzsolja. A kigyó vonaglik és meghal, az elefánt pedig fenséges diadallal távozik.- 59 -