Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
ber törpeként hat Ravana feltornyosult alakja mellett, amely elbűvöli a nézőt. Az előadás egész éjjel folyik. Majmok és démonok, óriások és hősök, Krisna és a százfejü kigyó morognak, sziszegnek és hörögnek, véraláfutásos szemük villog. Az előadás akkor hág tetőpontjára, amikor jó és rossz egyenrangú ellenfelekként mind közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, mig aztán a csatatéren összecsapnak, és a harc hirtelen véget ér. A jó erői elpusztítják & gonoszt, és mire keleten pirkadni kezd a hajnal, a sötétség szellemei vereséget szenvedtek. A kathakali-előadás túltesz! magát a Natjasasztra minden szabályán, amelyek tiltják a halált és borzalmat ábrázoló jelenetek szinrevitelét. Azokat a jeleneteket, amelyekben vért isznak, beleket tépnek ki és gyilkolnak, az árjakor előtti áldozati szertartások és titkos kultuszok ihletik. Ezek kibékítik a két ellentétes érzelmi mozzanatot, az élet és a halál, a teremtés és a pusztítás erőit. Ezekben az áldozati jelenetekben gyilkos és áldozat, üldöző és üldözött egyenlővé válik. A küzdelem az ember bensejében zajlik. Önmagában öli meg a sötét szenvedélyeket. E megsemmisitési aktus visszafojtott vágyat elégít ki és a megzavart lélekbe harmónia költözik. A kathakali-szinésznek több mint ötszáz mudra áll rendelkezésére. Változataik és összeállításaik révén hoszszu történetet tud elbeszélni a kimondott szó segitsége nélkül. Ezzel a dus gesztikus kifejezőkészséggel sokkal világosabban érteti meg magát partnerével, mint süketnémáink az ábécéjük segítségével. Kocsit hajt, átkel egy folyón, átugrik egy dombon, párviadalt viv - mindezt mozdulatain keresztül. Nagyszerű művészetével palotát, lovat vagy csatajelenetet varázsol elő. A legenda szerint egyszer, egy kathakali-szinész úgy tett, mintha kővel dobná meg egy angol kutyáját, mire a kutya vonitva elszaladt. Az angol bepanaszolta a színészt a bíróságnál. Amikor a 56 -