Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

rizspépet ken az arcára, áliától füléig, a járomcsont mentén. A pép megkeményedve keretet alkot, amelyre mindig újabb réteg kerül; az egyes rétegek egymás után megszáradnak, mindaddig, ami g másfél hüvelyk vastagságú, stukkódiszités-keménységü esik keletkezik. Ezen a fehér kereten belül zöldre, pirosra vagy feketére festik az arcot, különböző, a szerepnek megfelelő mintákkal és rajzokkal.

A kathakali-szlnész maszkja fontos alkotórésze a drámának. Aki nem ért a mozdulatok és az arcfestés nyelvén, annak szemében fantasztikusnak tűnhet. De a figyelmes szem hamar felfedezi a szinek jelképes értelmét és azt a rendkívüli tulajdonságukat, hogy varázslatos atmoszférát tudnak teremteni.

A témák a mitológiából erednek, az egyes szerepek isteneket, démonokat és földöntúli lényeket ábrázolnak, akik az ősi szenvedélyeket, a Jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a világosság és a sötétség ősi erőit testesítik meg. A "zöld szoba" félhomályában hat fantasztikus színezésű jelmez lóg, régi ékszerek, fejdlszek, kendők, zubbonyok, bokacsattok, parókák, ékszerekkel borított lapok, tollak é3 fülbevalók társaságában. Ezek segítik hozzá az emberi lényt, hogy átváltozzék a szeretetreméltó Krisna istenné avagy borzalmas szörnnyé, kigyókirállyá vagy a félig ember, félig oroszlán Naraszinha istenné.^ Miközben az ember istenné vagy démonná változik, ábltatos csend uralkodik. A színész a több óráig tartó kifestés folyamán nem mozgatja sem állát, sem orcáját, sem ajkát, nehogy a megformált maszk eltörjön. Elmélkedik vagy elalszik.

Amikor felébred, úgy érzi, más lénnyé vált. Levetkőzte emberi tulajdonságait és nagyobb méreteket öltött. És amikor végül magára illeszti a mudi-kiritamot, a gló■^Naraszinha Visnu félig oroszlán, félig ember alakú inkarnációja. Ebben az alakban szállt a földre Visnu, hogy megölje Hiranjakasipu démont és megszabadítsa tőle hívét, Prahladát.- 52 -