Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról
A Szutradhara szerepe A népi színház másik fontos konvenciója a Szntradhar»« vagy Kathavacsak szereplése a színházi előadásokban. A kórushoz hasonlóan amellett, hogy bemutatja a dráma szereplőit és helyzeteit és elbeszéli a színpadon kívül történő cselekményt, ő Is közvetlenül belekapcsolódik a drámai cselekménybe. A drámaíró nevében beszél, s végül fontos szerepe, hogy biztosítja a darab és az előadás szerkezeti egységét, amennyiben összeköti a jeleneteket és képsorokat. A dialógusok elmondása terén érdekes konvenciókkal találkozunk. Sok darabtipusban, különösen azokban, amelyeket nyitott emelvényszlnpadon mutatnak be és azt három oldalról ülik körül a nézők, minden dialógust háromszor mondanak el a közönség három csoportja kedvéért. A és a Raszllla-drámákban a dialógusokat változó stílusokban és többféle séma szerint mondják el. Néha a verses dialógust a színész elénekli és prózában is elmondja« est szárnyadnak nevezik; máskor egy meghatározott dialógust csak elszavalnak, de nem éneklik el és prózában sem adják elő. Tannak egyéb változatok és sémák is. Érdekes konvenció a dialógusoknak két szinten való elmondása; egyszer a darab szereplőitől, egyszer pedig a kórus zenészeitől halljuk. A hármas eg y s égtől szabadon A népi drámák előadásánál használatos egyszerű, dísztelen, meghatározatlan helyszínt ábrázoló színpadok hatására sok olyan konvenció keletkezett, amely meghatározza a darab formáját, a játék stílusát és az előadás módját. Az ilyen jellegű színpad felszabadította a népi drámaírót a~ drámai egységek törvényei és a "jól épített" drámai szerkezet szükségessége alól. A mese gyorsan, akadály nélkül vált át egyik színhelyről a másikra, egyik drámai cselek- 166 -
