Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

írjanak játszható szövegkönyvet

Drámaíróink köztudomásúan nem kapják meg azt a jutalmat és elismerést, amit megérdemelnek; a rendezőkkel szemben kedvezőtlenebb helyzetben vannak nyugati társaiknál. De segíthetnének magukon és javíthatnának helyzetükön, ha vennék maguknak azt a fáradságot, hogy előadható szöveget Írjanak. Darabjaik vagy nagyon irodalmiak, vagy a legvalószinütlenebb filmforgatókönyvek stílusában készülnek. Legtöbb drámaírónk egyetemet végzett és legalább két vagy három Shakespeare-darabot ismer. Érdekes megfigyelni, hogyan követik Shakespeare-t a nagyszámú és egymástól merőben különbözők távoleső színhely tekintetében. De Shakespeare az Erzsébet-kori színpad számára irt, amelynek a sok színhelyhez egyetlen díszlete volt. Legtöbb proszcénlumos színházunk számára a legjobb és a színészek és a rendező szempontjából is a legkönnyebb az egydiszletes színdarab.

á haldokló stilus állandósul

À kalkuttai színház, a maga két forgószinpadával példája a nyugati rendezéstechnika olyan alkalmazásának, amely állandósította, sőt megifJitotta azt a drámairól stílust, amelynek kihalásában reménykedtünk. Jó drámai szerkezet és valódi drámai fejlődés helyett apró jelenetek kaleidoszkópját adja. Áz ilyen produkciókban a világitási- és színpadtechnika elnyomja a darabot. Senki sem törődik a darab cselekményével vagy a szerző szövegével. Népszerűséget és sikert csak a szénbányában játszódó naturalisztikus jelenet ér el, vagy a közeledő vonat benyomásának eleven felidézése. Amikor ezek a kalkuttai forgószinpadokra irt darabok Delhibe kerülnek, itteni rendezőink rémeivé lesznek.- 158 -