Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

festett kulisszáivali aprólékos és Ízléstelenül összezsúfolt naturalista díszleteivel, színpadi trükkjeivel, olcsó, szentimentális dalaival és közönséges tréfáival még alacsonyabb színvonalon áll - és mindez estéről estére telt házak előtt folyik. A marathl hivatásos színháznak viszonylag jobb a színvonala, de színházépületei nincsenek és vagy elavult, félig-állandó vándortársulatokból áll, vagy közismert, népszerű színészek csoportjaiból, akiket valamiféle vállalkozó egy meghatározott darabhoz néhány estére összeszed. Ez a színház is népszerű a maga módján, de mivel otthona nincs és csak hellyel-közzel, alkalmilag működik, a létminimum szintjén él, nincs sem jövője, sem jelene. Hégi ösvényeken halad és kevés megértést vagy türelmet tanúsít a drámairás vagy rendezés újabb fejlődésével és követelményeivel szemben. Nagyon is tudott dolog, hogy nincs állandó hindi vagy urdu hivatásos színház, eltekintve néhány igen régi stilusu vándortársulattól, amelyek vagy Uttar Pradesh és Bihar kisebb városaiban játszanék, vagy ipari központokban, mint Kalkutta, Kanpur stb. Prithvi Hadzs Kapur hősi erőfeszítésének végső kudarca csak fokozta ennek az amúgy is sivár képnek a sötétségét. Megemlíthetjük még az Orisszában működő két hivatásos társulatot is.

Délen a kannada és telugu nyelvű hivatásos színházak ugyancsak vándortáreulatokból állnak, noha némelyik kanna— da társulat valószínűleg jobb helyzetben van, mint marathl vagy telugu társai. Madraszban van néhány rendszeresen játszó hivatásos társulat, amely népszerű és közönséget vonz, de úgy tudom, ezek is ódivatuak és általában csak többé-kevésbé olcsó szórakoztatásra alkalmas mitológiai vagy szentimentális történelmi és romantikus színdarabokat adnak elő.- 146 -