Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

KORUNK SZÍNHÁZA /Szerkesztőségi cikk/*

Milyen alakot öltsön a mai indiai szinház? Olyan kérdés ez, amelyet már számtalan alkalommal hosszasan vitattak, utoljára Uj-Delhiben, a nemrég megtartott Drámairási és Rendezési Konferencián. De a vita mint minden más alkalommal, ezúttal sem jutott el a teljes megoldásig.

A felvetett ötletek, szempontok és elképzelések zűrzavara csak kihangsúlyozza a lényeglátásnak azt a hiányát és azt az utópizmust, amellyel az emberek ehhez a kérdéshez hozzányúlnak. A szanszkrit-tudóstól a nyugati orientációjú avantgardistáig, csaknem végig az egész skálán valami furcsa képtelenség mutatkozik a téma egyértelmű megragadására.

Pedig a válasz voltaképpen nagyon egyszerűnek tűnik. Korunk színháza ne a múlt, még csak ne is a tegnap színháza legyen, hanem egyszerűen a máé és a mienk.

Amikor ezt a követelményt támasztjuk, tisztában vagyunk vele, hogy talán megbotránkozást, rémületet, megvetést és rágalmazást idézünk fel. Mindazonáltal ez az igazság, amellyel bátran szembe kell nézni.

Talán illendően hazafias, nemzeti érzésre valló gesztus .lenne, ha az ősi indiai szinház és a szanszkrit klaszszikusok dicséretét zengenénk. Bizonyára mindenki szívesen sütkérezne az elmúlt és ködbe veszett idők emlékeinek meleg izzásában. Mi azonban a jelen és a jövő kavargó forgagatában élünk; és a jelen az, ami szálait.

*NATJA, Uj-Delhi, 1961.tavaszi-nyári szám- 135 -