Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
könyv nyomán megalkotta éa befejezte a Hogyan szerezhetünk barátokat koreográfiáját. A fiatal táncos, aki mellhártyagyulladásban szenvedett órák hosszat ült dagadt lábakkal egy párnán és igy tanította növendékeit. Az állandó megerőltetés és a betegség nem tartotta ót vissza munkájától. A tánc folyamatos mozdulatait kéz- és ujjmozdulatok kis szakaszaira osztotta fel, amelyeket a növendékek hetekig gyakoroltak, mig aztán mesterük, filmdramaturg módjára, összeállította és eggyéfüzte azokat. Hátrahagyott müve, a Pancsatantra-balett négy barát története. Kezdeti ellenségeskedés után az egér, a teknősbéka, a szarvas és a varjú összebarátkozik és békében élnék együtt. A Panesatant ra népi bölcsessége az ezópusi mesék bölcsességére emlékeztet. A műben egyesülnek a balett, az opera és a dráma ismérvei. A Szutradhara bevezetőjével kezdődik; ezt követi az "arati", a fohász az istenekhez és azokhoz a nagy emberekhez, akik gazdagították az emberiség földi bölcsességét. A színész madárrá vagy istenné változását a maszkok varázserejének tulajdonítják, kgy tömpeorru, kerekarcu lányból szép tündér lesz. Bgy csúnya férfi finom arcélü, nemes hőssé változik. Urna, a társulat egyik színésznője meglátta magát egy fényképen, mint a fiamaiana majomkatonáját, s felkiáltott: "Ki ez a táncos? Vajon a mi társulatunkban van?" Mindenki nevetett és nevetnie kellett neki is, amikor rájött, hogy ő maga volt az a táncos. A társulat két nagyobb táncalkotástól eltekintve, egész sor vidám táncot dolgozott fel. Idetartozik Krisna tánca a pásztorokkal és pásztorlányokkal, akik vajjal és tejjel telt edényeket visznek vagy a dél-indiai cigányok lambadi-tánca, a maga mindig visszatérő alapdallamával és drága ruhákba öltözött, bájos és kecses asszonyaival. A társulat Andheriben, Bombay elővárosában lakik, egy nagy, régi kőházban. A házat vén fák veszik körül, amelyeknek ágai a földet érintik. A művészek úgy élnek,- 128 -