Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

ezt népi táncokban ábrázolják. Ez eltérést jelentett a korábbi koreográfusok és táncosok gyakorlatától, akik a hangsúlyt a klasszikus stilusra vetették. Santi Bardhan minden formát alkalmazott - a legnehezebbtől a legegyszerűbbig - és kihasználta a népi táncmozdulatok kimeríthetetlen változatait.

Különösen említésre méltó Rukmini Devi tevékenysége. Kulturközpontjában, Kalaksetrában állandóan balettelóadások uj formáival kísérleteznek. Kompozíciói nagyobbrészt a bharat natjamon alapulnak, amely magántáncosok számára különösen alkalmas. Rukmini Devi volt az első, aki a bharat natjam vonalainak és mozdulatainak szépségét e csoporttáncra is kiterjesztette. A Rama.lanából és más mitológiai elbeszélésekből vett jeleneteket mutatott be. Hires produkciója, a Kutarala Kurvandzsl. amelyben a cigány jós szerencsét jósol a szerelemben, rendkívül költői mü a XVIII. századtól. A kurvandzsit, amely a bharat natjam egy változata, táncosnőkből álló kar adja elő. Fő témája egy lány diadala és találkozása a hőssel, aki vagy a templom istene, vagy az a királyi védnök, akinek a táncdrámát ajánlották. Ezzel a balettel Rukmini Devi hatalmas sikert aratott.

A gazdag gyároscsaládból származó Mrinalini Szarabhai a megalapítója az ahmedabadi Darpana nevű kísérleti tánc- és zenei stúdiónak. Tizenöt művészből álló társulattal beutazta Európát és Délkelet-Ázsiát és egész Indiában fellépett. Gita Govinda cimü utolsó táncdrámája Dzsajaveda XII. századi bengáli költő Radha és Krisna cimü szanszkrit szerelmi költeményén alapul. A mü az istenek szerelmi ügyeit az emberi szenvedélyek szemszögéből ábrázolja. Látunk egy asszonyt, aki remény, harag és féltékenység között ingadozik és szerelmesét, aki csábitja, hitegeti és megcsalja. A Krisna isten és Radha közti szerelmi játék allegorikus ábrázolása az emberi lélek vágyának a Legfőbb Lény lelke iránt. Mrinalini müvét bharat natjam-stílusban alkotta- 121 -