Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

bízva, hogy az első benyomás alapján rögtönözzön. Nem köti őket a koreográfus előírása. A kathakali-szlnész felléphet anélkül Is, hogy előzőleg partnerével próbált volna. Előfordul, hogy Ravana ábrázolója Kerala egyik részéből jön, Rama megtestesítője pedig a másikból. Mielőtt a színpadon találkoznának, még sohasem látták egymást. Mivel egyesegyedül művészetükre és gyakorlatukra támaszkodnak, mindig egyenletes, hatásos előadást tudnak nyújtani.

A nyugati stilusu modern indiai balett csak nemrégen alakult ki. A huszas években az indiai táncosok Franciaországban és Németországban megismerkedtek az orosz balettel. Éppen abban az időben, amikor Gorkij és Csehov müvei francia és angol fordításokban elkerültek Indiába, ugyanakkor jutott el oda Nyugat-Európán keresztül az orosz balett is.

üdaj tankar, a modern indiai balett legnagyobb képviselője, éppen festészetet tanult Rothensteinnél, amikor Pavlova a repertoárján szereplő Radha Krisna cimü műhöz partneréül választotta. A fiatal Sankar azután visszatért Indiába és évekig tanult régi mestereknél. Uj baletteket alkotott időszerű témákról, bonyolult koreográfiával és szimfonikus zenekiséretre. A dinamikát a kathakaliból, a nemesen megformált mozdulatokat a bharat natjamból, a simulékony bájt a manipuriból és a bonyolult lábmunkát a kathakból kölcsönözte és mindezekhez hozzákeverte a népi táncok és a rögtönzött mozdulatok érzéki örömét. Felhasználta a nyugati szinpadtechnikát és az indiai közönség előtt mindaddig ismeretlen tökéletességgel, tudással és pompával mutatta be balettjeit.

Az Élet ritmusában Udaj Sankar az indiai nép egységére irányuló vágynak ad hangot. Hinduk, szikhek és muzulmánok három közösséget képviselnek, a nemzeti zászló három szinét. A nép mindaddig csak mitológiai hősöket és óriásokat látott, hagyományos táncokban. Sankar balettjei a mai élet politikai küzdelmét és valóságát tükrözték. Történel- 118 -