Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

Utánoz halk és erős hangokat, csipogást, ugatást, vinnyogást és üvöltést, ezzel úgyszólván szinkronizálja néma színészei hangját és a darabot reálissá és érthetővé teszi.

A bábjáték másik népszerű formája a gondosan kivágott és fehér lepedőre vetitett árnyfigura. A legszebb hatásokat akkor éri el, amikor szellemek, boszorkányok és ördögök kergetődznek a levegőben és a bábjátékos félelmetes alakokat idéz fel az alvilágból. Amikor a Játékot művészies díszletekkel köritették és a színpadon fákat, csónakokat, palotákat és tömegjeleneteket láttunk, vége lett a papirbábok egyszerűségének és takarékosságának, intenzitásának és erejének. A valósághoz hivebb ábrázolásra a többi bábfajta sokkal alkalmasabb. A papirbábok és árnybábok csak leszármazottai a marionett-művészetnek, amely mindkettőt megelőzte és a bábjáték legkoncentráltabb formája.

Észak-Indiában a bábokat papirmaséból és fából készítik. A mogul udvarok középkori történelméből vett legendákat és elbeszéléseket vagy radzsputa-legendákat Játszatnak el velük. Délen, Andhrában bőrből készítenek színes és fekete bábokat. Andhra legismertebb bábszínháza a Tolu Bommalata /bőrbábjáték/. Ez egyfajta árnyjáték,amelynél szines transparenseket vetítenek egy kis vászonra. A bábok, főleg állatok és istenek, bőrből készülnek és átlátszó borostyánszinüek. A bábjátékosok a vászon mögött mozgatják őket. Az olajlámpákat és a gyertyákat úgy állítják fel, hogy a kéz és a pálcák árnyéka ne essen a vászonra, ahol csak az ugráló állatok, a fecsegő majmok és az üvöltő istenek és démonok uralkodnak. Harci jeleneteket, röpködő madarakat, bukfencező és tovatűnő majmokat mutatnak be valósággal félelmetes mozgékonysággal.

Közép-Indiában és Radzsaszthanban a bábjátékosok harcosok és hercegek hőstetteiről szóló történeteket vagy szerelmi románcokat választanak, mint amilyen Dhola és- llo