Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

arra irányult törekvésében, hogy a nemzeti nyelveket támogassa, elitélte az indiai angolnyelvü előadásokat, ez a társulat beszüntette működését.

A People’s Theatre a tartalom és forma egységét képviselte. Szerintük a tartalom követeli a maga sajátos és megfelelő formáját és ezt a kapcsolatot a test és a lélek kapcsolatához hasonlították. A tartalmat keresve, a színház felfedezte a valóságot, az ország életét, a szegénységet és a nyomort, s ezeket vitte a színpadra.

A váratlan ellentmondásokat és meglepetéseket, amelyeket az élet számunkra tartogat, kiiktatták a drámából. Ezáltal a művészet statikussá, sematikussá vált és kiveszett belőle az élet lendülete.

A Központi Balettegyüttest, amelyet a Halhatatlan India előadása híressé tett, felkérték, rendezzen un. "Quickie"-ket /villámelőadásokat/ az időszerű eseményekről. Ez azonban ellentmondott az együttes felépítésének. Az eredmény az lett, hogy a tagok között széthúzás támadt, és a társulat feloszlott. 194Ő után sok darab készült, amelyek munkássztrájkokkal, a parasztság harcaival, tanitósztrájkokkal és más, időszerű érdekességü eseményekkel foglalkoztak.

A népi szinház a negyvenes évek folyamán felvillanyozó erőt jelentett. Amikor a politikai célkitűzést pontosan meghatározták, a legtöbb művész lemorzsolódott. Santi Bardhan, a "Kis Balett" megalapítója, Balradzs Szabni a bombayi Dzsuhu Művész Színházból, Dina Gandhi a Nat Mániáiból, Habib Tanvir a Hindosztáni Színházból, Sambhu Mitra a Bahurupiból, Sela Bhatia az Uj-Delhi Színházból, valamint Prank Thakardasz a Unity Theatre-ből és Durga Khote a Marathi Színházból - valamikor mind a mozgalom aktiv tagjai voltak.- lo? -