Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

nem alkalmaztak. A háttér csak egy fekete függöny volt. A színészek áttörték a hagyományos korlátot színpad és nézőtér között. A közönség soraiból léptek ki és ha befejeztek egy jelenetet, Ismét oda tértek vissza. Nem voltak hivatásos színészek, hanem olyan fiatal rajongók közössége,akiknek mondanivalójuk volt. Sttől a belső vágytól hajtva, szétfeszítették a régi hagyományokat és rátaláltak saját stílusukra. így kezdődött 1943-ban az Indiai népi színházi mozgalom.

A színházak még mindig a nyugati dobozszínpadot utánozták, amely a rendelkezésére álló felszerelés segítségével a valóság illúzióját volt hivatva megteremteni. A színpadot a nézőtértől rivalda választotta el; az előfüggöny is szigorú kettéosztást jelentett. De a népi színház bebizonyította, hogy a bediszletezett színpad hagyománya és annak békylói, amelyek tönkretették a kifejezés folyamatosságát, elévültek. Felelevenítette a népi formákat és uj tartalmat öntött beléjük.

Ismét bevezették az énekest, a mesélőt, a magyarázót és a Szutradharát, akiket, mint a régmúlt maradványait, kirekesztettek a színházból. A népi színház egyetlen lendülettel kapcsolatot teremtett a világ többi kísérleti színházával és hozzájuk hasonlóan küzdött azért, hogy uj utakat találjon a társadalmi igazság kifejezésére.

A harmincas évek végén a Nemzetközi Antifasiszta Mozgalom óletrehivta "India Haladó íróinak Egyesülését". 1942-ben, amikor külföldön háborút viseltek a nemzeti szocialisták és a fasiszták ellen, ml az imperialista kizsákmányolók ellen küzdöttünk, akiknek politikája a bengáliai éhínség idején három millió hindu életébe került. Az egész ország izzott a felháborodástól. Az emberi méltóság lábbal tiprásán érzett iszonyat arra indította az Írókat és a művészeket, hogy népük szenvedéseit kifejezésre juttassák. A színházat is izzásig hevitették ezek az érzelmek. Az élet, a maga éles ellentéteivel és konfliktusaival elegen- lőj -