Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

ezt kellőképpen értékelni, készUlJön fel, hogy meghallgatja a leánykérést és igent mond. Kérem Lopahint, hogy mondja szerepét, magát pedig, Varja, hogy a szerző szövege mellett mondja el hangosan mindazt, amire a partner szövege alatt gondol. Előfordulhat, hogy egyszerre fog beszélni Lopahinnal, ez ne zavarja, mondja csak saját szavait halkan, de úgy, hogy én halljam, másként nem tudom ellenőrizni, hogy helyesek-e gondolatai, a szöveg szavait pedig mondja normális hangerővel.

A szininövendékek előkészítettek mindent, amire a munkához szükségük volt és megkezdődött a próba.

"Most, most fog megtörténni az, amit annyira szeretnék - mondta halkan a Varja szerepét játszó növendék, amikor belépett a szobába,ahol Lopahin várta. - Látni akarom őt... Nem,képtelen vagyok... félek..." És mi, a nézők, tapasztalhattuk, hogyan süti le szemét és nézegeti a szobában levő tárgyakat. Zavart, félszeg mosolyát elrejtve végül megszólalt: "Furcsa, sehogyan sem találom..."

"Mit keres?" - kérdezte Lopahin.

"Miért is kezdtem most keresni valamit? - hangzott fel újból a lány halk hangja. - Egyáltalán nem azt teszem amit kellene, s ő most bizonyára azt hiszi, számomra közömbös mindaz, aminek most történnie kell, azt hiszi, hogy engem semmiségek kötnek le. Rá fogok nézni és akkor mindent megért. Nem, képtelen vagyok" - mondta csöndesen a lény, a tovább keresgélt a holmik között. - Én magam raktam el, s most nem tudom, hová" - mondta hangosan.

"Hová megy most, Varvara Mihajlovna?" - kérdezte Lopahin.

"Én? - adta vissza a kérdést hangosan a lány. Aztán újból halkan kezdett beszélni. - Miért kérdi, hogy hova utazom? Hát kételkedik benne, hogy itt maradok vele? Vagy talán Ljubov Andrejevna tévedett és ő nem akar feleségül venni? Nem, nem, ez lehetetlen. Bizonyára azt kérdezi, hova- 96 -