Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Teljesen világos dolog, hogy a színpadon gyakran meghamisítjuk a gondolatokat, hogy a színésznek nincsenek valódi gondolatai, hogy a partner szövege alatt tétlenkedik és csak az utolsó mondatnél élénkül fel, mert tudja, hogy most felelnie kell. Éppen ez a tény akadályozza leginkább a szerzó szövegének szerves elsajátítását.

Sztanyiszlavszkij következetesen figyelmünkbe ajánlotta, hogy alaposan tanulmányozzuk az áletben a belső monológ folyamatát. Amikor az ember beszélgető partnerét hallgatja, mindenre, amit hall, kialakul benne a belső monológ: éppen ezért az életben magunkban mindig párbeszédet folytatunk azzal, akit hallgatunk.

Igen fontos leszögeznünk, hogy a belső monológ teljes egészében a kapcsolatteremtés folyamatával függ össze.

Hogy létrejöjjön az a gondolatsor, amely a feleletet fejezi ki, valóban tudomásul kell vennünk partnerünk szavait, meg kell tanulnunk, hogy felfogjunk minden benyomást, amit a szinpadi események keltenek. A felfogott anyagkomplexumra való reagálás alakítja ki azután a gondolatok meghatározott folyamatát.

A belső monológ szervesen kapcsolódik a végbemenő események értékelésének folyamatéhoz, ahhoz a fokozott figyelmességhez, amellyel a körülvevő tényeket követjük, ahhoz, ahogyan összehasonlítjuk saját nézőpontunkat a partnerek kimondott gondolataival.

A belső monológ nem jöhet létre igazi összpontosítás nélkül. Még egyszer szeretnék irodalmi példát felhozni; ez feltárja a kapcsolatteremtésnek azt a folyamatát, amelyet a színházban meg kell tanulni. Ez a példa azért érdekes, mert Lev Tolsztoj az eddig felsorolt példákkal ellentétben nem Írja le a belső monológot közvetlen beszéd formájában,inkább drámairól fogással él, cselekmény segítségével tárja fel.

Ez a példa Levin és Kitty Scserbackaja szerelmi vallomása a Karenina Anna cimü regényből.- 92 -