Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

ért hát ez a szörnyű csapás? És mikor szakadt rám? Hisz még nemrég azzal a szándékkal jöttem az asztalhoz, hogy nyerek száz rubelt, megveszem mamának nevenapjára azt a dobozt és hazahajtatok. Olyan boldog, olyan szabad és vig voltam! Mi­kor szakadt vége ennek és mikor kezdődött hét ez az uj, ez a rettenetes állapot? Mi jelezte ezt a fordulatot? Én min­dig ugyanígy ültem egy helyben az asztalnál, Ugyanúgy vet­tem és hívtam a lapokat, néztem ezt a szélescsontu, ügyes kezet. Mikor történt hét ez és mi történt voltaképp? Egész­séges, erős vagyok és ugyanaz vagyok, aki voltam, ugyanott ülök, ahol Ültem. Nem, ez nem lehet. Bizonyára nem is lesz semmi az egészből." Kivörösödött, csak úgy csurgóit róla a veríték, noha a szobában nem volt meleg. Arca ijesztő és szánalmas volt, kivált amiatt a hiábavaló erőlködés miatt, hogy nyugodtnak lássék."^ íme a gondolatok vihara, amely végigsöpör a játék ide­jén Nyikolaj tudatán. Gondolatvihar, amelyet konkrét szavak fejeznek ki, de ezeket nem mondja ki hangosan. Nyikolaj Rosztov attól a pillanattól kezdve, hogy ke­zébe vette a kártyát, egészen addig a pillanatig, amig Do­­lohov kimondta: "Negyvenezer, gróf!" egyetlen szót sem szólt. Az agyában nyüzsgő gondolatok szavakká, mondatokká alakultak, de nem röppentek el ajkáról. Vegyünk egy másik, mindenki számára ismeretes példát Gorkij Anya cimü regényéből. Miután a bíróság száműzetésre Ítélte Pávelt, Nyilovna igyekezett minden gondolatát arra összpontosítani, hogyan teljesítse a magára vállalt nagy és fontos feladatot, Pása beszédének terjesztését. Gorkij elmondja, milyen nagy, örömteli feszültséggel készült az anya erre az eseményre. Hogyan érkezett meg az állomásra frissen és elégedetten, kezében a rábízott bő­rönddel. A vonat még nem állt indulásra készen. Várnia kel­1/Makai Imre fordítása 88 -

Next

/
Thumbnails
Contents