Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ez az ellenőrzés lehetővé teszi, hogy a szininövendék vagy a színész kezdje megszeretni azt a szőbeli kifejezési formát, amelyet a szerző teremtett. A szerző szövegének elmondása általában örvendetes és gazdagító momentum, mert a szinész már elsajátította a gondolatok logikáját és egymásutániságát és kezdi megérteni azokat a kapcsolatokat és módokat, amelyek a szerzőt éppen az adott megfogalmazáshoz vezették.

Sztanyiszlavszkij élénken érdeklődött a munka minden egyes fázisa iránt, megnézte a gyakorlati beszámolókat, állandóan uj meg uj gondolatokat adott a tanároknak és a szininövendékeknek, és ezzel mind pontosabb utat jelölt meg a munkában.

Hem is tudom elmondani, hogyan örült ez a nagy pedagógus a legkisebb igazság-szikra megjelenésének is a színinövendékben és milyen állhatatosan nevelte belénk a munkába és az önképzés szükségességébe vetett hitet.

Azokon a foglalkozásokon, amelyeket Sztanyiszlavszkij vezetett, valami méltóságteljes ünnepi hangulat ült. önmagától alakult ki a fegyelem és a felelősség érzése. Amikor felhangzott Sztanyiszlavszkij félelmetes "nem hiszem"-je, néha úgy rémlett, hogy a szininövendéknek nem lesz elég bátorsága folytatni a szöveget. Sztanyiszlavszkij nagy pedagógiai tehetsége azonban felkeltette azt az önmagunk iránti igényességet, amikor háttérbe szorul minden hamis önérzet és zavar, és csak azt szomjazzuk, hogy legalább egyetlen ezrelékét megvalósítsuk annak, amit oly szenvedélyesen követelt tőlünk mesterünk.

Sztanyiszlavszkijban a félelmetes igényességet csaknem gyermekes öröm váltotta fel a szininövendék legkisebb sikere láttán is és ez a tény a lelkesítő felezabaduitsag és önmagunkba vetett hit érzését teremtette meg.

Sztanyiszlavszkij rendkívül aprólékosan megfigyelte, hogy helyes-e a szininövendék alkotó folyamata abban az időpontban, amikor a növendék hozzáfogott az elbeszéléshez.- 76 -