Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
figyeli őket, s igyekszik kitalálni, kik ezek az emberek, hová, 3 miért utaznak. Egy percnyi megállás után a vonat újból elindul és az állomásfőnök egyedül marad a peronon. A szininövendéknek ebben a helyzetgyakorlatban "belső monológot" kell elképzelnie arról, hogy ezek közül az emberek közül senkit sem lehet visszatartani, senkivel sem lehet szót váltani, hogy mindegyiküknek megvan a maga érdekes, de az állomásfőnök előtt ismeretlen élete, hogy ezek most hatalmas városok felé száguldanak, ahol lámpafény ragyog és sok az ember, ő pedig itt áll lámpással a kezében a puszta sztyepp közepén és senki sem törődik vele. 2/ Hétköznap este az állomásfőnök házában. A férfi kettesben van feleségével. A falon áthallatszik a távirógép egyhangú kopogása. Az asszony igyekszik valamilyen témát találni, hogy beszélgethessenek, igyekszik lekötni férj ét,a jóizü vacsora dicséretét szeretné kiolvasni a férfi szeméből. Az asszony minden törekvése sértő szándékot vált ki férjéből, szeretné feleségét vádolni minden kellemetlenség miatt és rázuditani minden elégedetlenségét, amit az élet iránt érez. 3/ Újév. Férj és feleség közösen teriti meg az asztalt. Mindketten örülnek, hogy éjfélkor kinyitják majd a pezsgőé üveget, amelyet már ősz óta őriznek. Ezt a kincset az egyik állomásfőnökkel kötött fogadáson nyerték, s most mindketten már előre élvezik, hogy kiihatják. A mutató a tizenketteshez közeledik. A férj kezdi kinyitni az üveget. Az üveg azonban kicsúszik kezéből. Az asszony rossz előjelet lát ebben. Szeretné eltitkolni félelmét, de feltörő gondolatai olyan félelmetesek, hogy nem tud erőt venni magán. Képzelete a lehetséges szerencsétlenségek rettenetes képeit rajzolja elé és ezek közül is a legrettenetesebb férjének halála. Igyekszik megfékezni ezeket a képeket,- 72 -
