Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

színész és a rendezők számára a festészet, a zene, a költé­szet, s arra biztatta a színészeket, hogy tanulmányozzák ezeket a testvér-művészeteket nemcsak egy adott darab szin­­revitele alkalmával, amikor ez a tanulmányozás égető szük­ségszerűség, hanem kötelező jelleggel, ahogyan ő mondotta "készletezés" céljából. Tanuljanak meg látni az életben - mondotta -, ez nagy művészet a szinész száméra. Meg kell tanulniuk "habzsolni a tudást". Ilyen esetben mindig Saljapin jut eszembe. Egyszer együtt ültem Repinnel, Szerövvel és más festőkkel. Saljapin szomjasan hallgatta a beszélgetést. Mamontov1^ meglökött, s azt mondta: "Nézze csak, Konsztantyij Szergejevics, hogyan ,habzsolja a tudást* Saljapin". Nos, tanuljanak meg önök is Így "habzsolni". A színésznek széleskörű képzettséggel kell rendelkez­nie, aktivan kell feldolgoznia az Ismereteket és a benyomá­sokat, mert csak akkor válhat igazán művésszé. A látomások élessége és hatékonysága a tapasztalatra támaszkodik, az életben tett megfigyelések mennyiségére és minőségére. A látomások kérdését Sztanyiszlavszkij rendkívül fon­tosnak tartotta a szinész szerves, helyes alkotómunkája szempontjából. Ezeknek a szokásoknak begyakorlására azt ja­vasolta, hogy lehetőleg minél többet kell foglalkozni a mű­vészi beszéd kidolgozásával. A stúdióban tartott foglalkozásokon Sztanyiszlavszkij rendkívül nagy Jelentőséget tulajdonított ennek a tételnek. Hogy a szininövendék elsajátítsa és felismerje, mit kell elérnie a munka során, Sztanyiszlavszkij azt ajánlotta,hogy a munka megkezdése előtt egy irodalmi elbeszéléssel gyakor­latozzék, amely lehetővé teszi a szininövendéknek,hogy meg­értse, az életben milyen szerves folyamatra épült fel mind­^Mamontov, Szawa (1841-1919) dúsgazdag orosz gyáros, a realista orosz művészek bőkezű mecénása. Saját operája is volt Moszkvában,itt szerepelt sokáig Sal­japin.- 62 -

Next

/
Thumbnails
Contents