Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

feltétlenül foglalkoztatja képzelőerejét, mozgásba hozza azt, és nem áll meg ezeknél az embereknél, hanem ezernyi példát rajzol fel a famuszovi Moszkva életéből, amelyet Csackij ifjú, forró szive annyira nem akar elfogadni. Amikor "napsugarunkra" vagy Pulherija Andrejevnára gondol, tömérdek kérdés vetődik fel a színészben Csackij világnézetére, a fenti emberek iránti viszonyára és életcéljára vonatkozóan.

NyemiroviC8-Danc8enko egy próba alkalmával a következőket mondotta a képzelőerő aktiv munkájának erről a szakaszáról: "... ügy kell elmesélniük, mintha ott lettek volna..., mintha mindezt valóban látták volna. Lehet, hogy álmukban egyszer majd meg is látják, mert képzelőerejük olyan határozottan és erősen működik ezeknek a részleteknek kidolgozásakor .

Ez a hatalmas munka főként a próbákon kivüleső időben zajlik le. A színész összegyűjti azt az anyagot, amely segítségére van, hogy létrehozza szerepének eleven múltját, hogy kialakítsa saját belső tartalmát, azokat a csak rá jellemző egyéni elképzeléseket, amelyek megelevenítik a szerző szövegét és szorossá fűzik a szinész kapcsolatát ezzel a szöveggel.

Sztanyiszlavszkij beszélt a látomás folyamatának másik szakaszáról is, amikor a szinész magával ragadja látomásai segítségével partnerét, s "nemcsak a partner füléhez, hanem szeméhez is beszél".

Ez a folyamat szervesen összefügg a közlés folyamatával.

Mit jelent meghallani? - tette fel a kérdést Sztanyiszlavszkij -. Azt jelenti, hogy partnerünkre keli irányítani teljes figyelmünket, teljes érdeklődésünket. Mit

^Nyemirovics-Dancsenko: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek. Iszkussztvo, 1952. 236-237. p.- 59 -