Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Meg fogják látni, hogy amint munkába állitják a testüket is, sokkal könnyebb lesz a hős nevében beszélniük,

Sztanyiszlavszkij megállapította, hogy a fizikai cselekvések szakadatlan vonala, vagyis az emberi test életének vonala jelentős helyet foglal el az alak megformálásában és életrekelti a belső cselekvést, az átélést, s ezért arra tanította a színészeket, hogy értsék meg; a fizikai és a lelki élet közötti kapcsolat elválaszthatatlan, következésképpen nem szabad elválasztani az ember belső és külső viselkedésének alkotó elemzését sem.

A színésznek mér a munka kezdetétől fogva tudnia kell, hogy cselekvés során fogja elemezni a darabot, hogy a rendező már az első próbákon azt ajánlja, lépjen a berendezett színpadra és cselekedeteit meghatározott körülmények között folytassa. Mindent elő kell készíteni már a munka kezdetén, minden tárgyat,amelyre a színésznek a cselekvés során szüksége lesz - kalapokat, sétapálcékat, könyveket, pipákat stb., vagyis minden személyes kelléket, mindent, ami hozzásegíti a szinészt, hogy ellenőrizze a lezajló cselekvések helyességét.

Vajon azt jelenti-e ez, hogy a színészek, amikor áttérnek a helyzetgyakorlatokra, amelyekben pszichofizikai magatartásuk egymásutániságát és logikáját keresik, már nem is térnek vissza többé az asztal melletti próbáláshoz? Nem, visszatérnek minden helyzetgyakorlat után, hogy tudatosítsák, amit megtaláltak, hogy ellenőrizzék, mennyire pontosan teljesítették a drámaíró elgondolását, hogy megosszák egymással eleven tapasztalataikat és a munka során tett fölfedezéseiket, hogy választ kapjanak a rendezőtől a felmerült kérdésekre, hogy még mélyebben megértsék a szerző szövegét és elkerülve azt, ami helytelen, újból a cselekvésben keressék a szereppel való összeforrást.- 38 -