Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
A azinész csak akkor értheti meg, hogy milyen végső cél felé kell irányítania saját szerepét, ha felismeri a cselekvések és az események logikáját és sorrendiségét. Amikor azonban a szinész azt tanulmányozza, hogy m i zajlik le a darabban, még kívülről nézi a darab cselekményét. Előtte áll még a legbonyolultabb és legalaposabb folyamat: önmagát állítani a szereplő hős helyére. Önök elkészítették az események vázlatét, amelyekre a történet épül - mondogatta Sztanyiszlavszkij a stúdió óráin. Tételezzük fel, hogy világos a színdarab tartalmi vonala és logikusan el tudják képzelni a darab fő feladatát. Mi a további tennivaló? Az első kérdés, amelyet Sztanyiszlavszkij véleménye szerint egy előadás minden szereplőjének fel kell tennie önmagának, a következő: Mit tennék, ha ez, meg ez történnék? Sztanyiszlavszkij szerint, még a munka megkezdése előtt, igen fontos megszabadítanunk magunkat az erőnkön felüli feladatoktól, amelyek elkerülhetetlenül túljátázásra, alaptermészetünkön elkövetett erőszakra vezetnek. A szereplő cselekedeteit önmagunk cselekedeteivé kell változtatnunk, minthogy csak saját cselekedeteinkben élhetünk őszintén és igazán. Át kell helyeznünk önmagunkat a szereplők helyzetébe, a szerző által megadott körülmények közé. Ehhez arra van szükség, hogy először is végrehajtsuk a bizonyos meghatározott eseményekkel kapcsolatos legegyszerűbb pszichofizikai cselekvéseket. Végre kell hajtanunk ezeket a magunk elképzelése szerint és ne szégyelljük, hogy kezdetben még nagyon keveset tudunk a szerepről. Nem tudjuk még a szerző szövegét, de már tudjuk az alapvető eseményeket és a szereplő személy alapvető cselekedeteit, ismerjük gondolatmenetét .következésképpen már tudunk saját szavainkkal beszélni.- 33 -
