Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

előadás egész szövedékét, eltorzítja a szerző fő feladatét.

Sztanylszlavszkij állandóan kereste azt az alkotó közérzetet, amelynek segítségével a lehető legszervesebben születik meg az Igazán mtivészl elgondolás és zajlik le az átalakulás folyamata, s tevékenységének utolsó éveiben azt javasolta, hogy vizsgáljuk felUl a próbák eddig kialakult gyakorlatát.

Ez elsősorban a kezdeti időszakra vonatkozik, amely végső soron meghatározó jelentőségű a további munkára nézve.

Sztanylszlavszkij néhány igen fontos tételből indul ki, amikor elemzi a színész szerepalkotó munkájának első időszakát.

Ezek közül a legfontosabbak a következők:

1. A művésznek, hogy teljes értékűen fejlődhessen, önállónak kell lennie az alkotás során;

2. a szöveg mechanikus betanulása fékezi és megnyomorítja a munka egész további folyamatát;

3. A pszichikai és a fizikai tényezők egysége nélkül az átalakulás alkotó folyamata során a szerep megformálása nem lehet teljesértékü.

A FIZIKAI CSELEKVÉS ÉS A SZÖVEG

Az alkotásnak van egy ilyen törvénye - mondotta nekem Sztanylszlavszkij: - "Szó sem lehet erőszakról!" Ezt a törvényt nem lehet megszegni, a művészet nem tűri az erőszakot.

Példaként elmondott egy beszélgetést, amely közötte és Moszkvin1^ között zajlott le és amelyben az utóbbi a követ^Moszkvin, Ivan (1874-1946) nagy szovjet színész, a Művész Színház egyik alapítója- 25 -