Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Vagy más szavakkal, a fő feladatot nemcsak a szerepben, hanem a színész lelkében is keresni kell".^

Sztanyiszlavszkij megerősítette azt az állítást, hogy a színész alkotó átalakulása drámai alakká alapjaiban véve dialektikus és ezt a tételt a két perspektíváról - a színész és a szerep perspektívájáról - szóló tanításában tárta fel.

Én, a színész tudok mindent, ami hősömmel a darab folyamán majd történik, a szereplő személy azonban nem tudja a maga jövőjét.

A színésznek csak akkor van joga a szerepben egyes szám első személyben beszélni, ha elsajátítja a szereplő személy pszichofizikai viselkedésének teljes egészét.

A színészben egyúttal szüntelenül működik az önkontroll, amely alkotói munkásságát irányítja. Ez az önkontroll teszi lehetővé, hogy fejlesszük pszichotechnikánkat, "pszichotechnikánk pedig éppen azért létezik-Írja Sztanyiszlavszkij -hogy segítségével állandóan visszatérítsük... a gyalogost a nagy útra..."2/

Mi ez a "nagy ut" amelyről Sztanyiszlavszkij ir? A "nagy ut" a szerző fő feladatához vezető ut.

Miután Sztanyiszlavszkij megállapította, hogy a szerep perspektívája és a színész perspektívája két különböző fogalom, a színész perspektívájaként a részletek kiszámított, harmonikus kölcsönös viszonyát és megoszlását jelöli meg a szerep és a színdarab teljes egészében.

A perspektíváról szóló tanitás elsősorban a mü és a szerep eszmei átfogásához vezető utat tárja fel előttünk. Szoros kapcsolatban áll Sztanyiszlavszkijnak a színész legfőbb feladatáról vallott gondolataival.

^A színész munkája, 354. p 2/Uo., 544. p.

22 -