Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

legmélyebb kapcsolatokban és viszonyokban tudomásul vett közvetlen benyomások általánosítását és absztrakcióját, 0 ezzel azt is bebizonyította, hogy éppen a beszéd különbözteti meg az embert az állattól, mert az utóbbi képtelen kijutni azoknak a benyomásoknak és képmásoknak határaiból, amelyeket érzékszervein keresztül érzékel. A népek évszázados történelmi tapasztalata a szavakban maradt fenn, s a szó, mint érzelmi kondenzátor magába foglalja a bonyolult emberi bölcsességet. A kimondott szó az emberi agyban a képzetek és asszociációk, látésbeli és érzelmi tényezők egész bonyolult láncolatét váltja ki, gyakran épp olyan befejezetteket, mint amennyire befejezettek azok a tényezők, amelyeket a világ érzéki érzékeléséből nyerünk.

"A beszéddel való jelzés" a színpadi művészet legfontosabb alapja.

A színház egész munkája a színésznek azon a képességén alapul, hogy meg tudja látni a szó mögött a valóság eleven jelenségeit, el tudja képzelni azokat a dolgokat, amelyekről szó van, és ezekkel a látomásokkal hatást tud gyakorolni a nézőre. Sztanyiszlavszkij módszerének egy egész területe kapcsolatos a "látomás" fogalmával jelölhető problémakörrel. Ha a szinész maga is látja azt, amiről beszélnie kell, vagy amiről meg kell győznie szinpadi partnerét, akkor biztosan sikerül megragadnia a néző figyelmét a maga látomáséval, meggyőződésével, hitével, érzéseivel. A nézőtéri érzékelés - a gondolatok és asszociációk, amelyek a nézőben a szerző szövegének hallattára keletkezhetnek - teljes mértékben attól függ,mi rejlik a szóban, mi mutatkozik meg a szó mögött a szinész képzeletében, hogyan mondja el a szinész a szöveget.

Amikor a szinész egy bizonyos célt tűz ki maga elé, vagy ahogyan Belinszkij mondja, játékával kiegészíti a szerző eszméjét.éppen a fenti irányban cselekszik a szóval, vezeti magával a nézőt.- 19 -