Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

ta időpazarlást jelentenek, az ilyen próbák kizárólag sablonhoz vezetnek.

Ha a színész elgondolkodik a szövegen és felismerve a mii me3eszövését, megállapítja az események sorrendjét, akkor megszokja, hogy tudatában felismerje hősének cselekedeteit és a szerepet belső fejlődésében és mozgáséban érzékeli. A szinész csak akkor találhatja meg a mü alapvető eszméjét, csak akkor határozhatja meg átfogó cselekvését és fő feladatát, ha, Sztanyiszlavszkij szavaival élve "anatómiailag elemzi" a müvet.

A színésznek csak akkor van joga áttérni a szerző szövegére, ha megértette a mü egészét és saját helyét ebben az egészben.

Sztanyiszlavszkij ennek a tételnek megállapításakor határozottan állította, hogy a megértés folyamata hasonlíthatatlanul hatásosabb lesz, ha cselekvésben zajlik le.

Sztanyiszlavszkij a próbákra vonatkozó uj elméletét a pszichikai és a fizikai egységének elvére alapitotta és megállapította, hogy ez a módszer lehetővé teszi a szerep "testi életének" megalkotása által a "szerep megérzését". Sztanyiszlavszkij azt ajánlotta, hogy már a munka kezdetétől fogva igyekezzünk létrehozni a szerep "testi életét".

Ha a szinész cselekvések segítségével elemez és létrehozza a szerep "testi életét", akkor fokozatosan megtalálja színpadi létezésének igazságát, a szerző által javasolt színpadi cselekvés helyességébe vetett hitet és erőltetés nélkül jut el az érzésekhez. "A mi művészetünkben a felismerés azt jelenti, hogy érzünk" - mondta gyakran Sztanyiszlavszkij. És valóban, az egész alaposan átgondolt módszer ahhoz vezet, hogy észrevétlenül kiformáljuk azt a valódi, forró érzést, amely nélkül nincs művészet.

Sztanyiszlavszkij, amikor Othello-rendezésének munkafolyamatát Írja le, a következő eredményekre jut. Arról ir, hogy a munka kezdetekor elvette a színészektől a szöveget és arra késztette valamennyinket, hogy saját szavaikkal be160 -