Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
A gyakorlati foglalkozásokon Sztanyiszlavszkij arra késztette a növendékeket, hogy nagyon lassan olvassanak, teremtsék meg a szavak "egybeolvadását" a beszédütemekben ée azt követelte, hogy belsőleg Igazolják az ilyen lassú beszédet, mert a színésznek nincs joga színpadra lépni,amíg nem képes lassan, lágyan beszélni. A hadarás kidolgozását Sztanyiszlavszkij az igen lassú, túlzottan pattogó beszéd kialakításának segítségével javasolta. "Ugyanannak a szónak hosszas és gyakori ismétlésétől - Írja - a beszédszervek annyira kialakulnak, hogy képesek lesznek elvégezni ugyanezt a munkát a leggyorsabb ütemben is. Ehhez állandó gyakorlásra van szükség, s est feltétlenül meg kell tenniük, mert a színpadi beszéd nem létezhet a hadarás képessége nélkül."^ Sztanyiszlavszkij Repetyilov szerepét hozta fel példaként Az ész bajjal .1 árból. Technikailag rendkívül bonyolultnak tartotta ezt a szerepet és arról beszélt, hogy a darab színpadi életének történetében csak egyeseknek sikerült megbirkózniuk ezzel a szereppel. Ez pedig nem azért történt, mert a többieknek nem volt elég tehetségük, hanem mert a színészeknek nem volt elég akaratuk , hogy beszédszerveiket azoknak a beszédfeladatoknak megfelelően gyakorlatoztassák, amelyeket Gribojedov állít elébük ebben a nagyszerű műben. Sztanyiszlavszkij módszerének hol egyik, hol másik összetevőjére hivta fel figyelmünket és a munka sorén fáradhatatlanul ismételte, hogy a módszer valamennyi összetevője nem önmagéban fontos, csak vezetékként szolgál a szervesen természetes viselkedéshez. Nem szabad azokhoz a gyermekekhez hasonlítanunk, akik elültetik a virágmagot s félóránként kiássák, hogy megnézzék. Az ilyen virág soha nem nő fel. ^A színész munkája, 587. p.- 155 -