Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ezek a foglalkozások vidámak, őrömteliek voltak. Sztanyiszlavszkij hirtelen változtatta a tempóritmusokat, s nekünk villámgyorsan végre kellett hajtanunk az átállásokat.-Látják, micsoda bűvész vagyok én - mondta. Nemcsak az izmaik, hanem érzéseik és hangulataik felett is uralkodom! Akaratom szerint elaltathatom vagy a lehető legelevenebbé tehetem őket.

Az ütemes taps csak a kezdete volt a gyakorlatoknak, ezek után sokkal bonyolultabbakat is végeztünk, amelyeknek értelme abban rejlett, hogy a gyakorlatban ismerjük fel: minden életbéli helyzet, minden cselekvés szorosan kapcsolódik a megfelelő tempóritmushoz.- Ahol élet van, ott van cselekvés is, ahol cselekvés, mozgás is, ahol pedig mozgás, ott tempó, ahol meg tempó, ott ritmus is van - mondta Sztanyiszlavszkij.-Vezényeljék el nekem egy olyan ember tempóritmusát,aki egy órával a vonat indulása előtt kezd csomagolni. Most pedig egy olyan emberét, aki az üdülőből való megérkezés első napján rakja helyre holmijait. Most pedig képzeljék el,hogy egy várószobában ülnek, azonnal jön az orvos, hogy beszámoljon az édesanyjukon végzett operáció eredményéről. Nocsak, vezényeljék saját tempóritmusukat.

Sztanyiszlavszkij kifogyhatatlan volt a gyakorlatok kigondolásában, hogy valamennyien megérthessük; a tempóritmust nem lehet észben tartani és megérezni, ha nem teremtjük meg a megfelelő látomásokat és nem képzeljük el a feltételezett körülményeket, ha nem idézzük fel a lehetséges feladatokat és cselekvéseket.

Sztanyiszlavszkij hangsúlyozta minden életbeli és színpadi momentum tempóritmusának és tartalmának szerves, mély kapcsolatát.- 139 -