Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

hitaern a készülő csapást. Bízom benne, hogy többé nem fordul elő hasonló eset és szeretném, ha megértené, amikor büntetem. Ne feledjék el, hogy a lélektani szünet a társalgás igen fontos fegyvere.

Sztanyiszlavszkij nagyra értékelte a lélektani szünetet, mert azt tartotta, hogy igazi művészet akkor alakul ki, amikor a színész elsajátítja a beszéd művészetének kezdeti fokozatát, vagyis a beszéd logikáját és megtanulja feltárni és felszínre juttatni a szövegmélyét a lélektani szünet segítségével. Sztanyiszlavszkij azonban óvott attól a veszélytől, amely a lélektani szünetekkel való visszaélésben rejlik, óvott attól a veszélytől, amely a produktiv cselekvés szüneteltetésének pillanatában kezdődik.

Ismerünk olyan eseteket, amikor a színész helyesen megérzi ugyan a lélektani szünet szükségességét, kezd azonban visszaélni ezzel a fogással. Ismeri a nézőtérre gyakorolt hatóerejét és mintegy elkinozza a nézőt,mielőtt áttérne a következő szövegrészre és ezzel a néző figyelmét a cselekmény fejlődéséről önmagéra, saját "művészetére" tereli.

Ilyen esetekben a lélektani szünet egyszerű megállássá fajul, amely szinpadi értelmetlenséget teremt, vagyis szünetet a szünet kedvéért. Az ilyen szünet lyuk a műalkotáson.

A mélységesen indokolt lélektani szünet a szinpadi beszéd fontos összetevője.-A lélektani szünetekből néha egész jelenetek alakulnak, amelyeket a mi szakmai nyelvünkön "vendégszüneteknek"^ nevezünk - mondta Sztanyiszlavszkij.

"Vendégszünet akkor jön létre, amikor a szinész a munka során a feltételezett körülmények értékeléséhez elegendő

*'A magyar színházi gyakorlatban itt "némajátékról" szoktunk beszélni.a fogalmak tisztázása végett azonban megtartjuk Sztanyiszlavszkij eredeti kifejezését- 124 -