Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

kának, hogy a hangképző szerveinket felkészítsük a színpadi művészet bonyolult feladataira.

Sztanyiszlavszkij igen nagy igényeket támasztott a színésszel szemben, azt követelte tőle, hogy feltétlen ura legyen egész testi valójának. A stúdióban a beszédtechnika, a hanggyakorlási, a mozgási és a ritmikai órákon Sztanyiszlavszkij erre a két tényezőre mint a lehető legfontosabbra utalt.- A színpadon gyakori dolog, hogy a színész mélyen és finoman érez,de élményeit visszaadáskor a felismerhetetlenségig eltorzítja felkészületlen testi szerveinek felületes munkábaállltásával - mondta Sztanyiszlavszkij s a színészt egy olyan nagyszerű zenésszel hasonlította össze, aki kénytelen rossz, lehangolt hangszeren játszani, A zenész szeretne csodálatos hangokat teremteni, a hamis, zörgő hurok azonban mindent elferdítenek és kifejezhetetlen kínokat okoznak a művésznek. Ezért minél bonyolultabb az ábrázolandó alak emberi lelkének élete, annál finomabban, közvetlenebbül és művésziesebben kell azt megeleveníteni.

Sztanyiszlavszkij rendkívül igényes volt a külső technikával, vagyis a hanggal, a szó- és a mondatképzéssel, az egész beszédmüvószettel szemben és ugyanilyen igényeket támasztott a testjáték, a mozgás, a járás stb. iránt.

Sztanyiszlavszkij arról beszélt tanítványainak, hogy testi felépítésünket a lehető legtermészetesebb, természetileg adott tökéletességre kell fejlesztenünk. Ki kell fejlesztenünk, javítanunk és igazitanunk testünket úgy, hogy minden része megfeleljen a bonyolult feladatnak, hogy kifejezésre juttassa a láthatatlan érzelmeket.

Sztanyiszlavszkij fáradhatatlanul ismételgette, hogy testi berendezésünk gyakorlására nem lehet semmiféle határidőt kitűzni,hogy a szinész előtt évről évre egyre nagyobb nehézségek állnak, mert egyre bonyolultabb dolgokat követel önmagától, s ezért a hang, a szövegmondás, a testjáték stb. fejlesztésével egész életében foglalkoznia kell.- 102 -