Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

földbirtokosokkal, akiket Gogol oly szatirikus erővel rajzolt meg.

Ez a példa azért érdekes, mert a színész cselekvése a földesurak látogatásának minden Jelenetében egy ás ugyanaz : holt lelkeket vásárol. De mennyire más mégis ez a viselkedés minden esetben, amely pedig látszólag teljesen egyforma cselekvés.

Gondoljuk csak végig, milyen különböző jellemű emberekkel találkozik Csicsikov.

Manyilov, Szobakevice, Pljuskin, Korobocska, Nozdrjev - ezek azok az emberek, akiktől meg kell kapnia azt, ami később majd pénzt, gazdagságot, megfelelő helyzetet teremt számára. Mindegyikükhöz meg kell találnia a lélektanilag megfelelő pillanatot, amely elvezet a kivánt célhoz.

éppen itt kezdődik Csicsikov szerepének legérdekesebb része. Fel kell fedeznie mindegyik földbirtokos jellemét és sajátos gondolatmenetét, be kell hatolnia lelkiségükbe,hogy megtalálhassa célja megvalósításának legbiztosabb eszközét.

Mindez lehetetlen belső monológ nélkül, mert minden egyes olyan válasz, amelyet az összes körülmények szigorú számbavétele nélkül mondunk ki, az egész terv összeomlásához vezethet.

Ha végigkísérjük, hogyan nyeri meg Csicsikov az összes földbirtokosokat, észrevehetjük, hogy Gogol hősét az alkalmazkodás egészen fantasztikus mértékű képességével ruházta fel, s ezért Csicsikov igen sokoldalúan viselkedik az egyes földbirtokosokkal szemben.

Ha a színész feltárja Csicsikov jellemének ezeket a vonásait, megérti, hogy belső monológjaiban a próbákon és az előadásokon egyaránt (attól függően, mit nyújt számára a partner) a kimondott szöveghez vezető gondolatmenet lehető legpontosabb formáját kell keresnie.

A belső monológ azt követeli a színésztől,hogy teremtse meg a valóban szerves kötetlenséget, amelynek körülményei között létrejön az a nagyszerű rögtönző közérzet, ami- 100 -