Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

velő, akár propaganda szempontbői, egy dráma eseményeinek valószínűsége a művészet szemront.iából lényegtelen."Shipley csak azt teszi, amit a jelenkori burzsoa esztétikusok, akik hogy tagadhassák a realizmust, "kibékíthetetlen ellentmondást" keresnek a valószínű és az igaz között.Ezért Shipley, az igazságot /truth/ és a valóságot /reality/ lényegtelennek tekintve a dráma szempontjából /a úgy véli, hogy a jelenkori nyugati dráma megszabadult ezektől a "lényegtelen" vonásoktól/ figyelmen kivül hagyja az eszmei tartalmat, a társadalmi konfliktusokat és a személyiségek emberi megnyilvánulásait, azaz "nem ismeri el a realizmus alapelvét és a valóság lényegének visszatukrözését, a haladó eszmék kifejezését.

Shipley alapjában véve kiirtja a társadalmi értelmet a drámából, Shakespeare-t "ártatlan komédiák és irreális drámák szerzőjének" tekinti - a "klasszikus" módszer szerint - minimalizálja Gogoly témáinak jelentőségét s alakjainak tipikusságát, vagy csak szimplán meghamisítja a tényeket és a személyeket.

Shiplev álláspontja támadó álláspont, amely a színháztörténetből még az olyan jőérzésíi újabb müveket is kiveti, mint a "Neoklasszicista dráma eredete és fejlődése"^'*'/, amelyben a szerző a történeti tényeknek az esztétikai interpretálásokra gyakorolt befolyását hangsúlyozza és azt, hogy ezeknek a magyarázatoknak történeti prespektivával kell rendelkezniük. Ez az álláspont még erőteljesebben jelentkezik Max Euchs^/ müvében, aki az antik színházat ta-70/ i.m.

71/ l.m.

72/ te Fnnhf; Antinuits grecque et latine /Precia de littérature theatraie/ Les presses d’ïle d France/

91 -