Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

segitő elemeként jelenik meg, a társadalmi alapok újjászervezéséhez valő direkt hozzájárulás nélkül, hiszen ebből a tömegből még hiányzik a változások értelmének tudata, a forradalmi öntudat. A világszerte lejátszódott összes többi polgári forradalomhoz hasonlóan az 1848-as forradalomban a néptömegeknek nálunk is csak kisegítő szerep jutott a politikai hatalom megszervezésében, amely teljes egészében a burzsoázia kezébe került. Ebből a szempontból igen hatásos az a módszer, amellyel a szerzőnek - élve az irói szabadsággal - sikerült megmutatnia a néptömegeknek, a proletár elemeknek, az 1848-as forradalomban vitt szerepét, é3 a román társadalom fejlődése érdekében hozott áldozatainak értelmét.

Bölcescu, az ideiglenes kormány kiszabadításáért vívott harc idején, a királyi palota előtt egy hőai halált halt tímár holttesténél térdelve ezt mondja:

"Testvérem, te a román nép szabadságáért haltál meg... azért, hogy megváltozzék ennek az országnak a történelme... meghaltál, s mindent föláldoztál. Egyetlen kincsed az életed volt, s azt is odaadtad,,, ügy ahogy minden hős föláldozta az életét... Nálad többet senki sem áldozott még eddig a történelemben. S emlékszik-e majd rád valaki Dumitrache Stolca, ha eltemettek?

Minden attól függ, hogyan végződik ez a mi forradalmunk. Ha elbukunk, elfelejtik majd, hogy ti heten az életeteket áldoztátok.,, mert akkor ez a forradalom nem ért meg semmiféle áldozatot... De nem Így lesz..."

Ezzel szemben Eliade Radulescu számára ezek a halottak,"a szabadság fennkölt mártírjai", csak jó alkalmat jelentenek a nagy, megható, nemzeti temetési szertartások rendezésére, Eliade Radulescu azt a burzsoáziát képviseli a drámában, amelyik a tömegek hatalomból való kisemmizésére törekedett, majd elárulta n forradalmat.- 80 -